A halál bekövetkezte után többféle formában maradhatnak fent földi maradványaink, ezzel lehetőséget biztosítva az emlékünk továbbélésének.
Kerülhetünk a földbe, a természet különböző pontjaira, templomba valamint akár a szeretteink polcaira is. Sokszor lehet hallani az egyre népszerűbb lehetőséget, a hamvak hazavitelét, mely ellen szakmai szervezetek is indítottak kampányt, ne vidd haza! elnevezéssel; a jelenség mögött húzódó okok azonban kevésbé látnak napvilágot.
Még mielőtt azt gondolnánk, hogy az anyagiakat érintő részhez érkezünk, a legtöbb esetben nem erről van szó!
Egy temetés szervezésekor általában a helyszín az első szempont, amit mérlegelni fogunk a földi maradványok elhelyezése kapcsán; ez általában az a temető, ami a
- lakóhelyünkhöz a legközelebb esik, vagy
- ahová tudjuk, hogy a családból már többen temetkeztek.
Ilyenkor viszont nem biztos, hogy az érzéseink és a reális érvek összhangban állnak egymással.
Sajnos bizonyos temetőkről elmondható, hogy hozzá nem értő, pénzéhes emberek kezelésében állnak, ez pedig egyből érződik rajta, hiszen minden temetőnek megvan a sajátos hangulata, kisugárzása és élete. Ilyen esetekben valljuk be, eszünk ágában sincs ide kijárni és képtelenség nyugodt szívvel itt hagyni a szerettünket.
Ugyanakkor, ha ránk, a rendelkezőkre van bízva a döntés, ki mondja meg, hogy mi a kötelező?
Ha tovább gondolunk, miért ne választhatnánk egy, a lakóhelyünktől távol eső helyet?
A környezetünkben élő természetszerető ismerősök szokták mesélni, hogy kirándulásaik során sokszor felkeresik az adott település temetőjét is, hiszen az is hozzátartozik az adott hely jellegéhez és hangulatához. Miért ne lehetne egy ilyen, utazás szempontjából távolabb, a szívünkhöz mégis sokkal közelebb eső helyet választanunk?
Az évek folyamán nagyon sok, szép, emlékezetes kitelepülésünk volt a Gábriel Temetkezési Iroda szervezésében. Kiemelve párat, jártunk a Balaton partján „sátoros” temetésen, a Somló-hegyen meghitt közegben, a Duna partján, erdei temetőben, de Pest megyében is vannak gyönyörű szép temetők.
Ilyenkor viszont felmerülhet a kérdés, hogy hányszor jutunk el ilyen messzeségekbe, ha a saját szerettünket szeretnénk jó helyen tudni?
Véleményem szerint, egyrészt Magyarországon belül nincsenek vállalhatatlan távolságok, főleg ha a szerettünkről és a saját lelki békénkről van szó. Másrészt nagyon szép tud lenni és a családot is összetartó erővel bír, ha közösen utazunk elhunyt szerettünk sírhelyéhez, felidézve a közös emlékeket, sírva-nevetve.
Ha ez egy évben egy pár alkalommal történik meg, az sem baj, hiszen tudjuk, hogy nem ez a lényeg.. hanem az emlékezés és a szívünkben nyugvó, örök szeretet.